Jóga Level2 - a spirituálisan ébredők

Jóga - Annyit kapsz, amennyit beleteszel - 2.rész

A rendszeresen sportjógázók előbb-utóbb találkoznak olyan emberekkel, könyvekkel vagy tanfolyamokkal, akik vagy amik már magasabb szinten foglalkoznak a jógával. Ilyenkor van, aki szintén megfertőződik és egyre kíváncsibb lesz, szeretne minél többet meg tudni róla. Miután elmélyülnek az információ rengetegben, rájönnek, hogy milyen keveset is tudtak addig valójában.

Ilyenkor szembesülnek a legtöbben azzal, hogy a jóga nem egyenlő a jógapózok gyakorlásával, ez csak egy kis töredéke annak, amit Keleten jógának hívnak. Olyan dolgok kerülnek a képbe, mint energia, tudatosság, kontroll, karma, ego, Isten, és az élet értelme. Ezért van az, hogy az ’igazi jógásoknak’ (vagyis magukat annak érzőknek) felszökik a vérnyomása, amikor meghallják, ha valaki a jógára, mint sportra hivatkozik. Az ember hajlamos ilyenkor teljesen összezavarodni, hogy akkor most mi hogy van, de a káosz szerencsére idővel oldódik (valamennyire).

Sokan ebben a fázisban hallanak először Patandzsali Jóga szútráiról és a jóga 8 ágáról (erről később lesz egy külön poszt), ami tulajdonképpen összegzi, hogy mi is a jóga tradicionális értelemben véve. Dióhéjban a lényeg: vannak előírások, hogy mit tegyünk a hétköznapi életben és vannak tiltások arra vonatkozólag, hogy mit kerüljünk. A jóga 3. ága a jógapózok (ászanák) gyakorlása (ezt azonosítják Nyugaton a jógával), a 4. pedig a légzőgyakorlatok. Ennek a kettőnek tulajdonképpen az a célja, hogy megtisztítsa és felkészítse a testet arra, hogy képesek legyünk hosszú ideig lótuszülésben meditálni. A hosszú időt értsd: akár napokig – vagy mondhatnék heteket is, de akkor a szuperszkeptikusok felhagynának az olvasással.

És hogy miért meditáljunk? Na, innentől kezdve válik érdekessé a dolog, a nehezebben megfogható és kivitelezhető lépcsőkkel. Az 5. ág az, amikor érzékszerveinket teljesen be tudjuk vonni a külvilágról éber állapotban (tehát az nem játszik, amikor belealszol a savászanába jógaóra végén és nem veszed észre, hogy már mindenki elment). Majd a 6. lépcsőnél járva egyetlen dologra koncentrálunk (ami azt jelenti, hogy nem kúsznak be gondolatok innen-onnan, hanem képes vagy fókuszálni az elmédet). A 7. ág az, amikor kiteljesedik a meditáció, ilyenkor állítólag megváltozik a tér- és időérzékelés. Ez vezet a 8., utolsó ághoz, a szamádhihoz, amit számtalanféleképpen írnak le: tökéletes belső béke, összekapcsolódás Istennel, összekapcsolódás az univerzummal, összekapcsolódás igazi önvalónkkal, önmegvalósítás, megszabadulás, megvilágosodás – kinek melyik a szimpatikus.

Szóval, akiket elkapott a gépszíj és elvben már tudnak 1-2 dolgot az ’igazi jógáról’, azok általában átültetnek 1-1 jógatanítást a gyakorlatba is. Itt olyanokra kell gondolni, hogy például először tudatosabbak lesznek a táplálkozásukban, vagy a jógagyakorlásukat emelik egy magasabb szintre és már kontrollálják a légzést, használják az energetikai zárakat (bandhák). Nem azért, mert kell, vagy mert a tanáruk azt mondta, hanem csak úgy adja magát, ez jön természetesen. Aztán ahogy haladnak a gyakorlásukkal, úgy ez a tudatosság egyre több szinten jelenik meg.

Sri K. Pattabhi Jois-nak, az ashtanga jóga nagymesterének, egyik gyakori mondása volt, hogy ’Practice and all is coming.’ – azaz ’Gyakorolj, a többi jön magától’. Tehát nem feltétlenül kell a jóga filozófikus hátterét megdönthetetlen dogmaként kezelni ahhoz, hogy megtapasztalhassuk annak lényegét. Ez talán a szkeptikusoknak jó hír, akik az egész spiri dumára azt mondják, hogy bullshit. Általában az a jellemző, hogy ahogy az ember halad a jógagyakorlásával (itt: 3.ág, azaz ászanák gyakorlása), úgy válik egyre nyitottabbá a jóga spirituális oldala iránt.

Guruji másik sokat idézett mondása a ’Yoga is 99% practice and 1% theory.’ azaz ’A jóga 99% gyakorlás és 1% elmélet’, tehát a jóga egy abszolút gyakorlatias dolog, így a belső békét sem attól fogjuk elérni, hogy olvasunk róla. Olyan ez, mint az élsport: ha Olimpiát akarsz nyerni, akkor nem elég heti kétszer edzeni, aztán várni a csodát. Az elérhető és elvárható eredmény szorosan függ a befektetett munka mértékétől. Így a jóga magasabb szintjeit is akkor tudjuk megtapasztalni, ha kitartóan és tudatosan gyakorlunk.

A 3. részből kiderül, milyen az, amikor valaki a nap 24 órájában jógázik.

Angalét Zsuzsa