„A titok önmagában semmi, de a trükk, amihez felhasználod, az minden.”
A tökéletes trükk
Egy alkalommal Németh Gábor bűvésszel a „bűvészfilmekről” beszélgettünk, nem sokkal a Rémálmok sikátora c. film debütálása után. E moziélmény indította el a beszédtémát, érdekelt ugyanis egy szakavatott vélemény a filmekben ábrázolt bűvészvilág jellegét illetően.
Elmondása szerint a bűvészetről szóló filmeknek két nagy csoportját különböztethetjük meg – az egyik csoportba azok a filmek tartoznak, melyek miszticizálják a bűvészetet, míg a másik csoportba tartozók modern köntöst aggatnak rá, és a technikai megoldásoknak köszönhetően futurisztikus irányt adnak a műfajnak.
Klasszikus bűvésztrükkök, múltidéző bűvész-show, misztikus hangulat
Az említett Rémálmok sikátora (Nightmare Alley, rendezte: Guillermo del Toro) c. film minden kétséget kizáróan az első csoportba tartozik. Sarokköve a mentalista bűvészet, ami alapból, önmagából adódóan a bűvészet egyik legmisztikusabb területe. A noir stílus dobott még egyet a sejtelmes, rejtelmes hangulaton és a lélektani-thriller tematikához találóan illet a mentalista műfaj.
A sokak által ismert, és az egyik talán legklasszikusabb bűvészfilm is ezt a csoportot gazdagítja – A tökéletes trükk (The Prestige, rendezte: Christopher Nolan). Az „ígéret – fordulat – jutalom” hármasa, mely a filmben a bűvésztrükkök építőköveként jelenik meg, talán mondhatjuk, hogy megalapozta a ma bűvészelőadásokra járók „tudatos-nézővé” avanzsálását. A poros színpadon előadott jól ismert trükkök, a bűvész-szerep stílusossága, a „legtökéletesebb színpadi illúzió” lázas keresése, az etikusság kérdése és a bűvészek a közönség számára homályba vesző, vállalt kockázatoktól és következményektől terhes világára nyitott ajtót ez a film.
A technika hátán lovagolva – hipermodern bűvészet
A Szemfényvesztők (Now You See Me, rendezte: Louis Leterrier) ennek a csoportnak az egyik legjobb példája. Hatalmas költségvetést igénylő, illetve számítógépes megoldásokért kiáltó trükkök, amik persze hihetetlenül látványosak, és amelyek a modern ember ingerküszöbét hasonló mértékben közelítik meg, mint bármilyen ma már „unottra ismert” kártyatrükk a 19. század közönségét.
Na de mi áll a két csoporton kívül?
Merthogy ilyen is van; A fantasztikus Burt Wonderstone (The Incredible Burt Wonderstone, rendezte: Don Scardino) – Németh Gábor bűvész ajánlásával.
A kritikai hangvételű filmalkotás szerfelett mulatságosan, mégis átfogóan mutatja be a klasszikus bűvész-show és előadói attitűd, valamint a modern korban lett divatos reality show-műsorok térhódítását, mely a bűvészetet sem kímélte. A haladó divatirányzatok és a bűvészet mint előadói műfaj változását mutatja be a film, különösebb konklúzió-levonások nélkül, mégis kellőképp illusztris módon.
